Az értékek (values) és az operátorok után a C++ következő építőeleme a változó (angolul variable).

Mielőtt megijednél, hogy na most aztán valami nagyon bonyolult dologról lesz szó, nyugodj meg. A változókat egyáltalán nem nehéz megérteni, és már találkoztál is velük az életed során, csak lehet, hogy már elfelejtetted.

Hogy hol? A nyolcadikos matekórán.

Megjegyzés: Igen, megint előbújt a rettegett matematika szó, de szeretnénk megnyugtatni: továbbra sem fogunk matematikai feladványokon dolgozni. Csak egy könnyen érthető példa erejéig vesszük elő a témát.

Talán emlékszel, talán nem, de nyolcadikban a slágertéma a geometria volt. Állandóan három-, négy- és sokszögek kerületét, területét, átlóit stb. számoltátok. Az egyik legtöbbet előforduló szöveges feladat valahogy így hangzott:

„Egy derékszögű háromszög két rövidebb oldala (a befogói) 18 és 24 cm hosszúak. Milyen hosszú a hosszabbik oldal (azaz az átfogó)?”

A tanárod ilyenkor megsúgta, hogy a Pitagorasz-tételre lesz szükséged a megoldáshoz, amely kimondja, hogy:

• bármely derékszögű háromszög átfogójának (c) négyzete
• megegyezik a befogók (a és b) négyzetösszegével.

Azaz képletes formában: a2 + b2 = c2.

Talán már sejted, hogy hova tartunk mindezzel. A fenti megoldóképletben az a, b és c betűk az egyenlet változói. Egy konkrét számot jelölnek az egyenletben, amelyet be tudsz helyettesíteni a valós értékkel, ha tudod azt.

Például az eredeti szöveges feladatban tudjuk a és b értékét is, tehát behelyettesíthetjük velük a megfelelő változókat:

182 + 242 = c2

És innentől az egyenlet egyszerűen megoldható.

Ahogy látod, a matematikában a változó egy betű (vagy szimbólum), amely egy adott számértéket reprezentál.

A C++-változók nagyjából ugyanígy működnek, három lényeges különbséggel:

1. Nem betűk vagy szimbólumok, hanem szavak, egyértelmű kifejezések.
2. Nemcsak számokat, hanem bármilyen C++-adattípust (integert, stringeket, booleant stb.) reprezentálhatnak.
3. Nem(csak) egyenletekben használhatjuk őket, hanem mindenhol a kódban.

Egy köznapibb hasonlattal élve, a változók olyanok, mint a nevek. Ahogy a te neved reprezentál téged, úgy a változók adatokat reprezentálnak. Amikor létrehozunk egy változót, fogunk egy valamilyen C++-értéket, és elnevezzük azt. Később ezen a néven hivatkozni tudunk az értékre.

Megjegyzés: A fenti hasonlat egy kitétellel igaz: míg a te neved mindig téged jelöl, addig a változók felvehetnek új értéket. Így ugyanaz a változónév reprezentálhat új adatot, míg a te neved mindig téged jelöl.