Ahogy egyre hosszabb és összetettebb lesz a JavaScript kód, amit írsz, úgy futhatsz egyre gyakrabban problémákba a változóiddal: meglepnek egy undefined-dal, amikor használnád őket, vagy valami egyéb váratlan értékkel, mert valami idő közben hozzájuk nyúlt. Az esetek 80%-ában az ilyeneket egy egyszerű elgépelés okozza. A maradék 20%-ban egy scope, vagyis hatókör probléma van a háttérben.

Szóval, miután megbizonyosodtál róla, hogy nem kavartál össze két betűt a változónevedben, a következő lépés végiggondolni a változód scope-ját, azaz hatókörét. Hol definiáltad a változót? A definiálás helyétől függően honnan tudod azt használni, és honnan nem?

A JavaScript nyelvben, és általában a programozásban hatókörnek (angolul scope-nak) nevezzük a programvégrehajtás aktuális kontextusát. Ez lesz az a környezet, ahonnan a szóban forgó változó vagy függvény "látható" lesz, ahonnan elérjük az értékét.

Olvasd el a scope definícióját az MDN-en — ez egy viszonylag rövid szócikk, olvasd végig az egész oldalt.

Tipp: A következő fejezetekben a legtöbb definíciólink az MDN-re fog mutatni: a Mozilla Developer Network webes technológiákat összeszedő dokumentációjára. A Mozilla alapítvány anyagai mind pontos, alapos, friss, és megbízható források, érdemes a kezed ügyében tartani, és náluk keresni először, ha utánanéznél egy webes kifejezésnek.

Az állásinterjún

A hatókörök, vagy scope-ok fogalma a programozás egyik alapköve, és így a scope-os kérdések a fejlesztői állásinterjúkon is kedvelt vendégek. Érdemes ezt a definíciót betölteni a rövidtávú memóriádba, ha állásinterjúra indulsz.